A parfüm szinte mindig egy divatház vagy ügyfél által megírt briefből indul ki, nem egy már elképzelt üvegből. A parfümőr gyakran elvont kifejezésekkel megfogalmazott ötletet kap — egy hangulatot, emléket vagy évszakot —, valamint egy liter koncentrátumra vonatkozó árplafont, amely már a kezdetektől meghatározza, milyen alapanyagokat engedhet meg magának. Innen a folyamat a természetes és szintetikus alapanyagok kiválasztásán, az illatjegyek rétegeiből felépülő formula megalkotásán, egy érlelési és szűrési időszakon át vezet, és csak a végén következik a jóváhagyott kompozíció palackozása. Minden szakasz nyomot hagy a végső illaton, az alapjegyek sűrűségétől egészen a palackban lévő folyadék tisztaságáig.
- Minden egy briefből és a koncentrátum literjére vonatkozó árplafonból indul, nem egy kezdettől rögzített receptből.
- Az alapanyagok két családba sorolhatók — növényekből kivont természetes és szerves szintézissel előállított szintetikus alapanyagok —, és általában kombinálják őket, nem pedig kizárják egymást.
- A formula rétegekből épül fel: fej-, szív- és alapjegyekből, és a végső jóváhagyás előtt hónapokon vagy akár éveken át finomíthatják.
- A jóváhagyás után a kompozíciót érlelik, szűrik, és csak ezután palackozzák.
Minden egy briefből indul
Mielőtt formula születne, előbb brief van. A legtöbbször egy divatháztól vagy külső ügyféltől érkezik, és elvont, olykor költői kifejezésekkel írja le a kívánt parfümöt — egy érzelmet, egy helyet vagy egy elképzelt személyt —, valamint egy liter koncentrátumra vonatkozó árplafont is tartalmaz, amely gyakorlatilag meghatározza, milyen alapanyagok kerülhetnek a formulába (forrás: Parfümőr – Wikipédia). Az alacsonyabb költségvetés eleve kizár néhány ritka természetes összetevőt, ezért egy parfüm ára attól is függ, milyen alapanyagokat használhat fel a parfümőr, nem csak a marketingtől. Ha azon tűnődsz, miért kerülnek egyes parfümök számottevően többe másoknál, az egyes parfümök magas ára mögötti okok részletesebben is elmagyarázzák az alapanyagok és a költségek közötti kapcsolatot.
A parfümőr nem az első próbálkozásra ad le egyetlen nyertes változatot. A brief alapján több próbakeveréket készít, és amikor az ügyfél jóváhagyja az egyiket, a parfümőr „megnyerte” az adott briefet — a finomítás azonban gyakran hónapokig vagy akár évekig folytatódik, egy tesztpanel vagy művészeti vezető irányításával, aki újabb és újabb módosításokat kér (forrás: Parfümőr – Wikipédia).
Ki adja a briefet: egy divatház, egy ügyfél vagy akár maga a parfümőr?
A brief érkezhet egy divatháztól, amely az első parfümjét szeretné piacra dobni, egy külső ügyféltől, aki saját márkájához rendel kompozíciót, vagy ritkábban akár magától a parfümőrtől is, aki önállóan javasol egy ötletet egy divatháznak. Bármelyik esetről legyen szó, a kiindulópont ugyanaz: a kívánt hangulat leírása, nem pedig az összetevők listája.
Az alapanyagok: természetesek és szintetikusak
Egy parfüm általában természetes alapanyagokat és szintetikus összetevőket kombinál, a két család pedig nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. A természetes alapanyagokat — virágokat, citrusfélék héját, gyantákat, fákat, magvakat és gyökereket — oldószeres kivonással (macerálással), vízgőz-desztillációval vagy citrusfélék héja esetében mechanikus préseléssel nyerik ki; a régi enfleurage-kivonási technikát ma már nagyrészt elhagyták (forrás: Parfüm – Wikipédia).
A szintetikus összetevőket szerves szintézissel állítják elő. Némelyikük, például a linalool vagy a kumarin, a természetben is megtalálható, de azért gyártják szintetikusan, mert így az eredmény egyik gyártási tételtől a másikig egyenletesebb, az ára pedig kedvezőbb. A szintetikus pézsmaanyagok szintén szinte teljes egészében felváltották a parfümgyártásban egykor használt, állati eredetű pézsmaanyagokat (forrás: Parfüm – Wikipédia). Ez nem jelenti azt, hogy egy szintetikus illatjegy gyengébb lenne egy természetesnél; csupán azt, hogy a parfümőr a formula stabilitása és költsége szempontjából megfelelő eszközt választja.
Hogyan nyerik ki a természetes alapanyagokat?
Minden természetes alapanyaghoz a szerkezetének megfelelő módszerre van szükség: a finom virágokat gyakran oldószeres kivonásnak vetik alá, a fákat és gyantákat vízgőz-desztillálják, a citrusfélék héját pedig mechanikusan préselik, hogy melegítés nélkül szabadítsák fel az illóolajat.
Miért kerülnek szintetikus összetevők is a formulába?
Szintetikus összetevő azért kerülhet a formulába, mert a megfelelő természetes alapanyag ritka vagy instabil, vagy azért, mert a szintetikus változat tételről tételre állandó koncentrációt biztosít — ami fontos előny, amikor egy parfümnek minden legyártott palackban azonos illatúnak kell lennie.
A formula: hogyan épül fel rétegekből egy parfüm?
Sok parfümőr nem minden összetevőt a nulláról kiindulva állít össze, hanem „parfümbázisokat”, vagyis előre elkészített és újra felhasználható keverékeket használ, hogy gyorsan felvázoljon egy koncepciót, mielőtt részletesebben kidolgozná (forrás: Parfüm – Wikipédia). Miután kirajzolódott az irány, a formula három rétegbe rendeződik. Ezek idővel, a kompozíció bőrön való leszáradása során bontakoznak ki: először a legillékonyabb fejjegyek jelennek meg, néhány percen belül; ezután bontakoznak ki a szívjegyek, amelyek a parfüm központi karakterét adják; végül a legtartósabb alapjegyek maradnak meg, és órákon át hordozzák az illatot.
Az első változattól a végleges formuláig vezető út nem egyetlen lépés, hanem időben elnyúló folyamat. Miután az ügyfél jóváhagy egy irányt, a parfümőr tovább finomítja az arányokat, néha hónapokon vagy éveken át, amíg minden érintett úgy nem ítéli, hogy a formula készen áll a gyártásra.
Fej-, szív- és alapjegyek
A háromrétegű felépítés magyarázza, miért illatozik másként egy parfüm tíz perc után, mint három óra elteltével: a fejjegyek gyorsan elillannak, a szívjegyek kerülnek a főszerepbe, az alapjegyek pedig viselés közben a végéig a leginkább érezhetők maradnak.
Az első változattól a jóváhagyott formuláig
A formula jóváhagyása nem a munka végét jelenti, hanem egy finomabb csiszolási folyamat kezdetét, amelyben a parfümőr egy-egy összetevő mennyiségét kis mértékben módosítja, amíg a kompozíció pontosan meg nem felel az ügyfél elképzeléseinek.
Érlelés, szűrés és palackozás
A formula jóváhagyása után az illatolajat etil-alkohollal és vízzel keverik össze, majd néhány hétig tartályokban pihentetik, hogy az összetevők összeérjenek; ezt követően szűrik meg a kompozíciót, hogy eltávolítsák az üledéket és a visszamaradt részecskéket, mielőtt palackokba töltenék (forrás: Parfüm – Wikipédia).
A végső folyadék illatolaj-tartalma különbözteti meg nagy vonalakban az extrait-t az Eau de Parfumtől és az Eau de Toilette-től: az Extrait de Parfum általában körülbelül 15–30% illatolajat tartalmaz, az Eau de Parfum körülbelül 15–20%-ot, az Eau de Toilette pedig 5–15% közöttit, míg az Eau de Cologne ennél jóval hígabb, körülbelül 2–3%-os. Ezek az értékek hozzávetőlegesek, és márkánként eltérnek, ezért önmagában a címke nem árulja el, mennyire lesz intenzív az illat (forrás: Parfüm – Wikipédia). Ha részletesen szeretnéd tudni, mit jelent pontosan az Eau de Parfum koncentráció, az Eau de Parfumről szóló cikkünk mélyebben is foglalkozik a témával.
Miért hagyják érlelődni a kompozíciót szűrés előtt?
A tartályban töltött érlelési idő lehetővé teszi, hogy az összetevők teljesen összeérjenek, így a végső illat egységes lesz, nem pedig különálló, még „össze nem simult” illatjegyek egymásra rétegződése.
Szűrés és a palackok megtöltése
A szűrés eltávolítja a természetes alapanyagokból visszamaradt apró részecskéket, így a palackba kerülő folyadék tiszta és hosszú távon stabil lesz, a palack alján pedig nem látszik üledék.
A parfümőr kézjegye: három példa a kínálatunkból
A fent leírt folyamat egészen elvontnak tűnhet, amíg valódi nevekkel nem kapcsolod össze. Három parfümőr, akiknek a kompozíciói dekantjaink között is megtalálhatók, megmutatja, hogyan vezet a gyakorlatban az út a brieftől a palackig.
Francis Kurkdjian és a Baccarat megbízása
Francis Kurkdjian az ISIPCA-n tanult, ahol 1993-ban végzett, és a Jean Paul Gaultier számára 1995-ben megalkotott Le Male-lal alapozta meg a hírnevét. 2013-ban a Baccarat kristálymanufaktúra egy kompozíció elkészítésével bízta meg a manufaktúra fennállásának 250. évfordulójára; a kompozíciót kezdetben kizárólag kristálypalackokban árulták (forrás: Francis Kurkdjian – Wikipédia). Ennek a briefnek az eredménye a Baccarat Rouge 540, az alábbi példában szereplő parfüm.
Dominique Ropion és a Frédéric Malle-parfümök
Dominique Ropion a ma a Givaudan által vezetett grasse-i iskolában tanult, 2000 óta pedig az International Flavors & Fragrances (IFF) munkatársa. A Frédéric Malle számára készített kompozíciói közé tartozik a 2010-ben bemutatott Portrait of a Lady (forrás: Dominique Ropion – Wikipédia).
Quentin Bisch és az Amouage nyitott briefje
Quentin Bisch, a Givaudan parfümőre nyitott briefet kapott Renaud Salmon-tól, az Amouage kreatív igazgatójától, amely nem írt elő illatirányt. Ebből született meg a Guidance, amelyet a divatház később saját történetének legsikeresebb kompozíciójaként írt le (forrás: Quentin Bisch – Wikipédia). Az Amouage továbbra is niche parfümház, és ha pontosabban szeretnéd érteni, mit jelent ez a kategória, illetve miben különbözik a dizájnerparfümöktől, a niche parfümökről szóló magyarázatunk részletesen bemutatja.
Összegzés
Ha a parfümre egy brief, gondosan kiválasztott alapanyagok és hónapokon vagy éveken át finomított formula eredményeként tekintesz, a polcon álló palack új értelmet nyer: nem csupán kellemes illat, hanem egy konkrét személy egy adott pillanatban meghozott kreatív döntése. Egy dekant lehetővé teszi, hogy napokon át „hallgasd” ezt a formulát, mielőtt eldöntenéd, szeretnéd-e a teljes palackot; ha pedig pontosan tudni szeretnéd, hogyan működik nálunk a dekantolás, a működésünket bemutató oldal ismerteti a lépéseket. Ha pedig egy meggyőző parfüm viselése után azon tűnődsz, hogyan ismerhetsz fel egy eredeti palackot egy olyan utánzattal szemben, amely csak a formulát másolja, az eredeti parfümről szóló magyarázatunk a következő kézenfekvő lépés.
