Találkoztál már az „Eau de Toilette” felirattal egy parfümösüvegen vagy egy termékoldalon, és azon tűnődsz, vajon gyengébb vagy olcsóbb parfümöt jelent-e, mint az Eau de Parfum? A valóságban a felirat csupán azt jelzi, mennyire van az illatolaj alkohollal hígítva, nem pedig azt, mennyire erőteljes vagy összetett maga az illatkompozíció. Az alábbiakban megtudhatod, pontosan mit mutat ez a százalék, miért viselnek olyan sok EDT-t nappal vagy nyáron, és hogy egy EDT éppúgy lehet sűrű és tartós.
- Az Eau de Toilette hígítási konvenció, nem rögzített jogi szabály — minden parfümház maga állítja be a saját formuláit.
- Az irányadó arány körülbelül 5–15% illatkoncentrátum, általában nagyjából 10%.
- Egy EDT illatkompozíciója ugyanolyan sűrű lehet, mint egy Eau de Parfumé; a koncentráció nem írja le a jegyek felépítését.
- Egy 2–10 ml-es dekant olcsó módja annak, hogy néhány napig ténylegesen viseld a parfümöt, mielőtt a teljes üveg mellett döntenél.
Mit jelent pontosan az „Eau de Toilette” felirat?
Az Eau de Toilette az illatolajok alkoholos hígítása; az irányadó koncentrátumaránya a kölnivíz és az Eau de Parfum közé esik. Az iparágban bevett konvenció szerint az EDT körülbelül 5–15% illatkoncentrátumot tartalmaz, általában nagyjából 10%-ot; az Eau de Parfum ennél valamivel többet, 15–20%-ot (jellemzően körülbelül 15%-ot), míg a parfümkivonat vagy a parfüm ennél is koncentráltabb, 15–30%-os (az IFRA szabványa általában körülbelül 20%-ot jelöl meg). A kölnivíz mindezek alatt helyezkedik el, valahol 2–3%-nál, az eau fraîche esetében pedig akár ennél is alacsonyabb lehet az arány (forrás: Perfume, Wikipedia).
Miért nem törvény a százalék, és miért tér el parfümházanként?
Ezek az értékek kereskedelmi konvenciót jelentenek, nem egységes jogi szabványt, ezért különböző forrásokban kissé eltérő számokat találsz. Még egyetlen mérvadó forrás is közölhet különböző szakaszaiban eltérő EDT-arányszámokat — valahol 2–8%-ot, máshol 5–15%-ot — éppen azért, mert a végső arányt minden gyártó maga határozza meg, nem pedig egy kívülről előírt recept (forrás: Eau de toilette, Wikipedia). A gyakorlatban, ha két különböző parfümház EDT-it hasonlítod össze, a címkén feltüntetett koncentráció csak azt mutatja meg, melyik hígítási kategóriába tartozik az adott parfüm; a pontos arányt és a formula felépítését nem árulja el.
Miért viselnek olyan sok EDT-t nappal vagy nyáron?
Az alacsonyabb hígítás gyakran — de nem feltétlenül — friss, aromás vagy citrusos illatcsaládokkal párosul, amelyeket mindennapi viseletre és magasabb hőmérsékletre terveztek. Ez magyarázza, hogy sokan automatikusan a „nyári parfümmel” azonosítják az „EDT”-t — ez a minta valóban megfigyelhető a kínálatban, de nem egyetemes szabály.
Dior Sauvage jó példa erre a mintára: a kalábriai bergamottal és borssal nyit, az alapban található ambroxan pedig azt a tiszta, enyhén ásványos illatot adja neki, amelyet valószínűleg már sokszor éreztél az utcán. Pontosan ez a fajta aromás, ragyogó illatkompozíció is közrejátszik abban, hogy olyan sok EDT-t választanak nappali viseletre. A gyártó ugyanakkor kifejezetten azt írja róla, hogy nem kötődik évszakhoz — augusztusban éppúgy megfelelő, mint januárban —, ami azt mutatja, hogy az „EDT” címke nem jelenti automatikusan azt, hogy „csak nyárra”, csupán egy olyan jegycsaládra utal, amely gyakran előfordul ennél a hígítási szintnél.
Miért nem jelent automatikusan gyenge vagy könnyű parfümöt az „EDT”?
Az illatkoncentrátum aránya azt mutatja meg, mennyire hígított a parfüm, nem pedig azt, hogyan épül fel maga az illatkompozíció. Egy sűrű virágos vagy orientális illatstruktúrát is árulhatnak Eau de Toilette-ként, ahogyan egy légies illatstruktúra is lehet Eau de Parfum — a parfümház a parfüm kereskedelmi pozicionálása alapján választja ki a címkét, nem csupán egy szigorú matematikai recept alapján.
A kínálatban a Versace Crystal Noir gyakran említett példa az előbb leírt mintától eltérő, sűrűbb EDT-re — a teljes illatprofiljáról, a pontos jegyekről és illatcsaládról részletesen olvashatsz a Crystal Noir-ról szóló cikkben. Itt csak az alapgondolat számít: a koncentrációs címkétől nem lesz automatikusan könnyű az illat, mert a hígítás és az illatkompozíció két külön dolog. A gyakorlati tanulság egyszerű — a címke hasznos kiindulópont a parfümválasztásnál, de nem ad biztos választ arra, mennyire lesz erőteljes vagy tartós a bőrödön. Ha a hígítás másik végéről is szeretnél többet megtudni, az Eau de Parfumről, a koncentrációs küszöbről és arról is olvashatsz, mikor érdemes ezt választani.
Mire számíthatsz reálisan egy Eau de Toilette dekanttól?
A parfüm tartóssága és illatcsóvája a bőrtől, az éghajlattól és a felvitt mennyiségtől függ, ezért nincs olyan, mindenkire és minden koncentrációra érvényes, univerzális óraszám. Éppen ezért többet számít, ha a saját bőrödön próbálod ki a parfümöt, mint ha egy valahol olvasott szám alapján tájékozódsz.
A 2–10 ml-es dekant — amelyet az így működik a dekantálás oldalunkon leírtak szerint készítünk el — olcsó módja annak, hogy néhány napig ténylegesen viselj egy EDT-t, mielőtt eldöntenéd, megéri-e megvenni a teljes üveget. A Sauvage és a Crystal Noir jó példa arra, mit érdemes egymás mellett összehasonlítani, hiszen illatkarakterük nagyon különböző, noha ugyanaz a koncentrációs címke szerepel rajtuk. Ha nem tudod, hogy az egyes méretek hány fújásra vagy hány napra elegendők, a méretkalauz gyorsan tisztázza a különbséget egy 2 ml-es és egy 10 ml-es dekant között.
Röviden: az „Eau de Toilette” azt jelzi, mennyire hígított a parfüm, nem azt, mennyire könnyű vagy mennyire illik hozzád. A dekant pontosan azt az információt adja meg, ami számít — hogy milyen az illata, és hogyan viselkedik a saját bőrödön —, anélkül, hogy csak ezért meg kellene venned egy teljes üveget.
